Ismeritek azt az érzést, amikor elmerültök egy nagy kád vízben és csak hallgatjátok a saját szívetek verését? Egészen elfelejtkeztem róla milyen is az. Mostanában sosincs idő egy rendes fürdőre. mindig csak egy gyors zuhany fér, bele mielőtt beájulnék az ágyba. De ma csináltam egy igazi illatos gyógyfürdőt, jó forrót és bele merültem úgy,hogy csak az orrom látszott ki és hallgattam a szívem. Olyan megnyugtató volt és olyan hangosan dübörgött. Tényleg a hétköznapokon annyira képes az ember elfelejtkezni még a saját szívveréséről is vagy lélegzéséről. De most erőt vettem magamon, mindenki elhúzott itthonról és belemerültem. Annyi ilyen ezoterikus dolgot olvas az ember, meditálj így meditálj úgy. Szerintem egy nyugati kultúrkörben felnőtt ember számára ez roppant nehéz dolog. Nekünk nem tanítják ezt, hogy hogyan legyünk csendben, főleg sokáig. mindig kell, hogy szóljon, valami a háttérben mindig kell, egy alap zaj, ami biztosítja a túláradó elménket. A csend ijesztő és félelmetes. De ha elég ügyesek és bátrak vagyunk, ilyen dolgok is sikerülhetnek, hogy órákon keresztül hallgatjuk a saját szívünket. Tudom, luxusnak tűnik, nekem is az általában órákon keresztül feküdni a kádban, de ilyen ritka alkalmakkor, amikor mindenki elhúz itthonról és senki nem dönget erőteljesen a fürdőszoba ajtón, akkor az emberlánya ennyit megengedhet magának. Totál feltöltődtem tőle. Azért is álltam neki blogolni. (igen régen is volt, nagyon régen, és hétköznapokon grafikával foglalkozok, de itt nem fogok senki nagy desinget alkotni, mert leginkább csak leírom, ami eszem bejut. Mostanában elég sok rossz dolog történt velem, itthon és máshol is, mint ahogy gondolom mindenki mással is egyfolytában történnek. Egy barátom  durván az arcomba vágta, hogy "Nem foghatom állandóan a  kezed". Ez persze azért volt, így mert az utóbbi időben elég sokat támaszkodtam rá. De ez az arcon csapás még jót is tett. mintha felébredtem volna egy mély álomból. Tudom, hogy azért mondta, mert szeret , régen mindig én voltam az összeszedettebb, de mostanában annyira szétcsúszott körülöttem, körülöttünk minden , hogy már ideje volt elindulni valamelyik irányba. Nem nagyon hiszek az ezoterikus spirituális dolgokban, de hiszem, hogy vannak olyan technikák, amik tudnak az embereken segíteni. Így kanyarodok vissza az elejéhez a légzéshez. Ha az ember hajlandó időt szánni magára (minőségi időt) akkor attól fel tud töltődni, és amikor ez megtörténik a feladatait is könnyebben megcsinálja. Eddig én is úgy ki voltam nyúlva, mint egy használt elem, de most úgy érzem, majd kicsattanok.  Atyám alig várom a legközelebbi alkalmat, amikor mindenki elhúz itthonról és teljes lelkiismeret furdalás nélkül kisajátíthatom az egész fürdőszobát.