Ékszíjat venni varrógépbe nem is olyan egyszerű mint az embergondolná. Mindig meg akartam tanulni varrni. Nem nagyon csak egy kicsit, valahogy nincs affinitásom hozzá és sosem voltam elég elszánt , hogy bármit is komolyabban megcsináljak benne. Régebben anya segített egy kicsit ,de mondjuk úgy nem sok türelme volt a bénázásaimhoz, ő ha kitalált valamit megvalósította , ilyen ember volt. Én meg az a fajta vagyok aki szereti kipróbálni a dolgokat, és sokszor neki kell futnom , hogy sikerüljön, ha elmegy tőle a kedvem akkor kicsit pihentetem és később vissza térek rá. A  varrással is így voltam ( vagyok) ezt igazán sokat kell gyakorolni, főleg ha nem mindennapi tevékenység és nem ez a fő aktivitási területem, mert az inkább képzőművészet felé hajlik úgy mond :) . Nem igazán tudom szívvel lélekkel csinálni és ha elkezdem akkor ez meg is látszik az anyagon ,a textilek meg nagyon drágák. Nem is éri meg manapság varrni, jah anyum is mindig ezt szokta volt mondani. De még is az embert csak nem hagyja nyugodni az érzés, 'mégis csak kéne valamit varrni....hmmm valamit' azt nem tudom mit de jó lenne készíteni valamit. Jobb ha valami könnyűvel kezdem , gondoltam. Ezért én is csak olyasmivel próbálkoztam ami inkább átalakítás mint igazi varrás :) , és mimást készítene az emberlánya nyáron, mint rövidnadrágot . Nekem is mint gondolom sokunknak volt egy jó pár farmerem ami már nem volt az igaz, de a szárát levágva felhajtva, megszaggatva behorgolt csipkézve ,nyárra szaggatni még tökéletesen használható . Csináltam egy párat és nagyon jó volt elkészíteni. Bár az igazat megvallva én úgy képzeltem ripsz-ropsz meglesz, de bizony felvarrni fécselni és szabni azért nem könnyű feladat. Sajnos én is diy-videókon felnőtt egyén vagyok, ésaz a valami amivel nehez számolak az IDŐ. Az hogy a dolgokhoz valójában mennyi idő is kell. Valósidő. A varráshoz sok valós idő kell. Persze az ember látja a videót és az gyors , de az agyad azt is megjegyzi, jah ez csak ennyi ilyen gyorsan kész még ha tudod is , hogy a felvétel fel van gyorsítva igazából az érzékelés nagyon könnyen becsaphat. Mint én is aki szereti elálmodozni az idejét, jó ha erre oda figyelek , hogy fel tudjam mérni rendesen . Ez sok meló és sok idő amit rá kell szánni , a "szabad idő"-ből mert ugye csak abból lehet. Ősszel én is rákaptam ezekre a kilencvenes évekbei harang alakú előlgombos szoknyákra. Egyet e-bayoztam magamnak, annak még nem volt vészes az ára ,de amikor bementem helyi üzletekbe , látom ám hogy a viszont eladó cégek rendesen szeretnék vissza kapni az árát a atermékeiknek és merik mosolygós arccal árulni az új divat kedvenc szoknyáimat dupla akkora áron. Ilyenkor az ember szíve nagy mértékekben elszorul és az agyát elönti a pulykaméreg veszmagának egy csokiszerű ennivalót,majd az üzletből kilépve ,megpróbálja összeszedni minden maradék gondolatát ami nem emésztett fel még a pulyka méreg. Haza mentem és előszedtem megint a varrógépet. Kikotortam a régi fekete hosszúszoknyámat ami legalább már három éve a szekrény alján hevert . 

Te jó ég , gondoltam , ha anyám meglátná mire készülök biztos végem lenne, de mi értelme van egy olyan szoknyának amit így nem hordok, szóval fogtam az ebayról szerzett példányt és annak a máretére leszabtam a nagy-hosszú feketét. Szenvedtem vele egy csomót , a felvarrással, hogy nelógjanak belőle a szálak (szerencsére cipzárt nem kellet bele tenni az középen volt) miközben szenvedtem az elkészítessél , tanácsot kellet kérnem egy két dologban, természetesen a nagyim volt erre a legalkalmasabb személy. Ő annyira belelkesült a varrási szándékomtól ,hogy azóta érdekesebbnél érdekesebb átalakíthazó ruhadarabokat szereznekem. Főleg ilyen hosszú szoknyákat és nadrágokat is. Én nem tudom, hogy csinálja de minden turit ismer , mindenkivel jóban van és piacozik is. Nem vesztegeti az idejét, nagyon tevékeny mama, olyan jó anyagú ruhákat szed nekem össze kétszáz forintokért az agyam eldobom sokszor (persze a ruhát formája , nem jó a legtöbb hatalmas és amúgy totál hardhatatlam lenne) de magam az anyag minősége és a cimkék külföldi márkák ,jól meg vannak varrva nem kétezertizenöt-tizenhatos gagyira varrott olyan mitha termékek amin varrás is ragasztott. Hmm szóval lassan megy, megyeget de azért próbálkozok nagyon erőteljesen. A varrógépem meghallt, vagyis csak az ékszíjja . Már nyáron is majdnem teljesen elszakadt de akkor sikerült némi életet lehetni bele szigszalag segítségével. De most már szegényke nem bírta tovább. Nem forgatja el . Hosszú órákon, keresztül kerestem, hogy hol lehetne bele kapni ékszíjat, mert már nem maji példány de még jól varra, igaz ,hogy olyan nehéz ha azt valakira ráraknám akkor ott maradna és jó hangos is de ezen keztem el tanulni és nekem tökéletesen meg felel. Mire megtaláltam a megfelelő üzletet a város szélén és teljesen lefáradtam akkor közli velem a nyitva tartási tábla az üzlet csak tizenhat és tizennyolc óra között van nyitva. De nem adom fel, akkor is veszek egy új ékszíjat. 

[túl sok Icona Pop-hallgatás >*< de az előrehaladás érézsét kelti bennem, tevékeny leszek tőle]

  Azt hiszem legtöbbször azért nem értenek meg minket az emberek, mert elbeszélünk egymás mellet. Hallgatják mit mondasz nekik de nincsenek a fejedbe, nem tudják igazából mi van , ott áll két méterre tőled de teljesen mások a körülményei. Még ha ugyanazt a levegőt is szívja be akkor is egy másik valóságban él. Nekem gyakran mondják ,"te nem ezen a bolygón élsz" ,hát lehet, hogy igazuk van, az álmodozók széles táborát vagyok hivatott bővíteni. -a sci-fit is szeretem, de azért annyira itt vagyok ,hogy meghallgassam mások gondjait és figyeljek rájuk. Tudjátok kire mondják azt ,hogy "lelkiszemetesláda"    akinem elpanaszkodod mennyire rossz és utána mindig van egy kedves szava , hozzád amitől akkor per pillanat jól érzed magad. Nah hát , egyáltalán nem könnyű ilyen személyiségnek lenni, hogy bárkivel tudsz azonosulni, és jól meglátni az ő problémáit. Vissza semmit se kapsz, de tényleg egy pöppet se (nem mintha azért csinálná az ember, segíteni jó érzés ,feltötl lelkileg) csak olyan apróságokra gondolok , mint, hogy hozzon neked is egy lapot a boltból , ha már úgy is arra felé megy a kávézóba, két perc az idejéből. Vagy elkéred tőle az anyagot ,ha beteg vagy de persze nem tud mit adni, mert akkor se írt le egy betűt se vagy nem is tudja mi volt őrán, nagyon apró dolgokat vár csak az ember a "barátaitól"  vagy inkább ismerősöktől vissza . Azért ezek nem világ rendető dolgok, és nem . Te ott vagy meghalgatod , hogy tűnt el a kutyája , hogy veszett el a nénikéjének a harmadikgyökketője az autó balesetben , ott állsz zsepivel, ha kidobja "szemét" pasija. Aztán amikor telnek az évek, egyre jobban fogynak az elvárásaid. Komolyan mondom , már csak azt se várom el ,hogy köszönjenek vagy , hogy ha tüsszentek annyit mondjanak egészségedre. 

De a kedvencem mindenek közül az a barát, aki félévenkét megtalál, kipanaszkodja neked a lelkét, elvárja ,hogy két perc alatt csodát tegyél vele. Aztán mondanál neki valami pozítívat és ő néz rád, megsértődik, aztán faképnél hagy ," hogy te ezt úgy semértheted" .  persze ezekből az ember kinő egy idő , után. Megszünnek az elvárások, még ha a lelked mélyén reménykedsz is benne , hogy legalább azok akik fontosak neked nem ejtenek át a palánkon, de végül betelik a "csalódtam zsák" és akkor kirázod, és összehajtogatod, és nem próbálasz nekik mentséget találni, csak megrántod a vállad. Erre nagyon nehéz rászokni, arra ,hogy NEM-et mondj és arra is ,hogy lásd őket a hiáikkal együtt teljesen, és arra is ,hogy megértsd, ő nem akar mindenkinek segíteni, sőt rosszul érzi ,ha te akaszneki, mert attól úgyérzi , hogy az adósod lesz. Nekem nagyon nehéz volt ezt a falat felhúzni a fejembe , de idővel, össze jöhet a dolog. Kevesebb elvárás kevesebb csalódás, több idő magamra. 

JÓ TANÁCSOK magamnak
+ ne akard megváltoztani az embereket // úgy sem fognak// te változhatsz egyedül
+ne legyenek elvárásaid senki felé// a csalódás szíven üt//
+ csak annak adj energiát akiről tudod ,hogy tényleg rászorul// a többiek megoldják nélküled is// eddig is megoldották// ha nem lennél akkor is megoldanák//
+nem vagy máltai vöröskeresztes szeretet szolgálat// ʕ ·(エ)· ʔ 
+gyakorold a NEM-et , mert sok olyan helyzet jön még amire nemleges választ kell adni
(hát nem ez a legpozítívabb lista amit valaha írtam, magamnak, de jelen pillanatban nagyon kivagyok.....segitettem valakinek, és végül még én lettem leb***va , hogy törődjek a magam dolgával, tehát a lista utolsó pontja)
+ elsősorban mindig törődj a MAGADdolgával // úgy legyen

A hajamat a temetés napján vágtam le. Anya nagyon szerette ,imádta ,hogy ilyen hosszú. Neki sosem hagyták gyerekkorában ,hogy megnövessze. Ezért volt ilyen hosszó a hajam, hogy leért a derekamig. Imádott ,hosszú fonatokat fonni bele és mipróbálni mindenféle új frizurát. De nélküle nem akartam, hogy ilyen legyen, nem bírtam elviselni. Talán gyerekes dacnak tűnik, de ezt is el akartam veszíteni, mindent le akartam magamről dobni ami rá emlékeztet , mert elviselni túlságosan nehéz volt. Az emlékeket . Mintha egy falba akarnál kapaszkodni de csak csúszol és csúszol és az annyira keserves inkább letéped magad a falról jöjjön a gödör alja , de aztán még sem jön a zuhanás mintha örökké tartana.  egy évvel később megint visszanőt valamennyit. Akkor úgy éreztem megérett az idő egy újabb levágásra. Ez a vágás most jobban sikerült, ezt már nem düh és kétségbeesés vezérelte. Ez a meg újulás miatt tettem, magamért , hogy adjak esélyt az új hajamnak, hogy új emlékekkel nőljön tele.

Nagyon könnyű tőle a fejem, és furcsa mód most a magaménak érzem, sosem felejtem el teljesen ,hogy mennyit gondoskodott róla anya mennyire szerette. A harag kiszivárog az emberből , ahogy elkezd megbocsátani, amikor már nem szorítja göröcsösen a szavakat ,hogy "sosem bocsátom meg" . , amikor már nem úgy rohangász a világban ,hogy mennyire igazágtalán, hogy ez pont veletek történt akkor , utána képes vagy tovább élni . A tegnapi hajvágás is egy ilyen pont volt. Nehogy azt higgyétek, hogy ez elválasztható éles határral. Nem ez nagyon képlékeny folyamata a léleknek, sok pontból áll, és nem lehet csak úgy elhatározni, mostantól nem gondolok rá. De leht sok pontot gyűjteni magadnak , amikbe kapaszkodhatsz . Régen azt hittem, képtelen lennék levágni, de miután először lenyírtam , azt éreztem, ezután képes vagyok lemondani, nekem fontos dolgokról Amikől addig azt hittem , fontos. Mert az egyik legfontosabb személyt elvesztettem. Aztán most azt éreztem képes vagyok én írányítani, ezt a dolgot az életembe akkor nagyobbakra is képes lehetek. Mind ez szimbolika csupán és csak a fejembe jelent bármit is de ,sok minden a fejben dől el. Nem külső tényezők miatt fogom meg növeszteni , azért fogom, mert mire megnő addigra képesz leszek újra elviselni a hosszát. Addigra megélhet velem új emlékeket. Nem gyerekes dacból, nem muszájból, hanem azért mert így szeretném. Magamért megtenni :)

   Tegnap megjavítottam a sárvédőmet, én magam egyedül. Már féléve könyörögtem a család férfi tagjainak és a barátomnak is,de persze minél jobban kérem, annál később készül el. Ez a passzív agresszív módja annak , hogy kifejezzék, irántam ráér az még mindent a nőért de ne nyaggass lécci. Szóval szereztem csavart és alátétet és anyát is és pont jó volt a lyukba mind az összes. Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy sikerült egyes egyedül ekkora teljesítményt nyújtani . Oké csak kézzel húztam meg , valóban nem vittem hozzá kis francia kulcsot semmi olyan eszközt, amivel jobban oda lehetne rögzíteni . tényleg csak rátekertem.

Ma nagy lelkesen vágtam neki a városnak, ami nálunk felér egy helyi túrával, ha biciklizni akar az ember, nem is a hegy miatt, de még az alacsonyan fekvő területeken is, az út és a járda viszonya eléggé eltérő. Nos, hogy ne kerekítsem a szót, rohadt magas járdaszigetek vannak, és ahogy a bicikli hátsó kereke földet ér : jól neki vágódik az útnak , csattantam rendesen. Meg én is csattanok rendesen, ha ilyen pillanatban a nyeregben ülök, ami rendkívül fáj, a múlthéten sikerült egy olyan szakaszt kiválasztanom, hogy azt hittem a térdem soha többé nem les mozgás képes, de párnapon belül helyre rázkódott. Mikor ma haza érkeztem, és akarom levinni a biciklit a tárolóba látatom, ám hogy a sárvédő megint félre van csúszva. Csavar sehol. Pedig nem sokat mentem vele, teljesen szétrázkódott szerencsétlen. Úgy tűnik nagyobb csavar kell, megpróbálom még megmenteni, de valószínűleg venni kell egy újat. Vannak dolgok, amiket nem lehet örökké toldozni, foltozni. De az lenne a legjobb, ha szereznék egy terep biciklit, amivel túrázni is lehet, mert ez így elég fájdalmas városi közlekedés:)) , a bicikliről nem mondok le. 

Kaját készíteni, sok meló. Ezt egyre jobban kezdem érezni, főleg ha reggel kómásan áll neki az ember. Amikor az agyam egyetlen egy sejtje áll rendelkezésemre, de azaz egy csak a kávéért kiállt. Tudjátok, mint a kabaréban. Ha az ember agya reggel használhatatlan, akkor este kell átgondolni. Mit is egyen, mert akkor még sokkal több elme sejt ébren van. Mióta én csinálom, a kávét reggelire mindig bekészítem este, meg a bögréket is sorba rakom, Tudom nem a legjobb megoldás, de ha reggel jövök, mint egy zombi, nincs azaz isten, hogy én át tudjam gondolni hol a méz a cukor a kiskanalak és kinek melyik a bögréje. A kutyának is este készítem össze a kaját, de csak reggel rakom le neki, mert éjjel tolja a tányért. Jaj de szép is arra ébredni, hogyan csikordul a műanyag a kövön hajnali háromfelé. Szóval reggel kapja meg, csak a kis büdös szőrmókja. Este össze raktam, mindent meg felszeltem elkészítettem. Nagyon csinosan összepakoltam őket dobozokba, még jó, hogy a hipermarketek tele vannak kicsi, dobozokkal. Nem túl drága áron, be is szereztem mindegyikből egy csomaggal, gömbölydedet is meg szögleteset is majd meglátjuk, melyik válik igazán be. A múlt héten, amikor elkezdtem ezt a gyümölcs mizériát akkor megvettem őket egybe bepakoltam mindent a frigóba. Lesz, ami lesz alapon, hát az lett , hogy sok idő elment arra minden egyes alkalommal , hogy újra kezdjem a mosogatást, meg a szelést meg minden egyebet ,ráadásul a fagyasztott gyümölcsök azok a kiolvadás után levet engedtek és miután visszadobtam őket a mélybe következő kivételkor színes tömbbe voltak . Kiolvadás után szanaszét áztatták az egész keveréket. Erre mondja, a mamám a rest kétszer fárad. Már teljesen értem, hogy gondolja, de az én esetemben sokkal többször fárad. A dobozolás egész jól indult, de ahogy szépen kiosztottam a gyümölcsöket és közös dobozkákba kerültek kiderült , hogy hosszú távon nem bírják egymást , a kivi elég furcsa reakciókat tud csinálni az almával összezárva , azon a részen ahol összeértek pár napig ott teljesen megkeseredett. Nem adtam fel, kivételesen, most nem. Nézem mindig a pinterestet meg egyéb képmegosztós portálokat. Milyen gyönyörű "egészséges"  ételeket csinálnak,(bár nem tudom, mennyire lehet egészséges egy hűtőházban, műfényen és rovarirtókon  nevelkedett zöldség illetve gyümölcs, minden esetre még így is tényleg könnyebben emészthető mintha csak péktermékekkel tömném magam egész nap , párdon :))))  )  jóra való fitneszesek, de persze az a képhez sosincs csatolva mennyi elő készület és mosogatás ez tulajdonképpen. De baromi sok. Viszont miközben az ember csinálja, már a látvánnyal is jól lakik, háziasszonyok szokták mondani, főleg ha leülnek enni a családhoz, hogy ők már főzés közben jól laktak a szagokkal. Azt hiszem, már kezdem érteni, hogyan is gondolják, miközben elkészíted, az ételt jól laksz még a látvánnyal is , és ha tényleg oda rakom magam, sok meló ugyan és próbálkozás, de meg lehet csinálni. Még jól is esik, hogy én csinálom, kiválasztom, mit szeretnék beletenni, és az érzés, hogy meg tudtam csinálni, vagy valami hasznosat csináltam. Már apa is megkóstolta az egyiket, (bár szerinte a müzli hörcsög kaja) ő még mindig a rendes szalonnás tojás reggelit preferálja. Jó munkához idő kell. Volt itthon robotgép, és a mamának is egy kisebb, de valahogy sosem, használtuk, anya mindig azt mondta neki tovább tart elmosni mintha kézzel összeszelné. Mondjuk, ha belegondolok sosem főzött olyan kaját, amihez kellet volna, így most mindkettőt megörököltem "amíg tart a hóbort" . Bár amikor a dobozkákat kerestem , elmentem az áruház műszaki árúi mellet is , és megláttam egy szuper erős motorú turmixoltó, ami már hosszú üveg alakú edénybe keveri ki a cuccost, eddig sosem figyeltem , hogy van ilyen is de az egész jó lenne , nagyon kacsingatok felé.

Érdekes, hogy tényleg ha valamivel elkezdek fogalakozni, akkor sorra jelennek meg olyan dolgok, amik az üggyel kapcsolatosak, Az agyam bevonzza ( new age?) Vagy csak jobban figyelek rá??  Egyre jobban élvezem, nagyon jó érzés, hogy nem csak eszem, hogy nem csak letolok valamit a torkomon, hanem táplálkozok is, ezt már inkább lehet annak nevezni. Még ha a téli gyümölcsök nem is annyira táplálóak. Jó érzés, hogy megteszem magamért. Sokkal jobban tartottam attól, apa mit fog mondani, ha tele teszem zöldséggel a hűtőt, de úgy néz, ki különösképpen nem zavarja a dolog. Még mindig leköti a munkája és most, hogy van, itthon uborka paradicsom látom, hogy ő is eszik belőle. Könnyebb megtenni dolgokat, mint amennyire tartok tőle. Ez a sok melós gyümölcs készítés tanulsága, már értem, hogy képesek a japán házi asszonyok annyit melózni a sok kiskülönböző kaják elkészítésével. Úgy, hogy ők ezt élvezik nem nyűg nem pepecselés élvezik, és nem kell nekik hozzá türelem. Csak ahhoz kell türelem, amit az ember nem akar csinálni.