Tegnap megjavítottam a sárvédőmet, én magam egyedül. Már féléve könyörögtem a család férfi tagjainak és a barátomnak is,de persze minél jobban kérem, annál később készül el. Ez a passzív agresszív módja annak , hogy kifejezzék, irántam ráér az még mindent a nőért de ne nyaggass lécci. Szóval szereztem csavart és alátétet és anyát is és pont jó volt a lyukba mind az összes. Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy sikerült egyes egyedül ekkora teljesítményt nyújtani . Oké csak kézzel húztam meg , valóban nem vittem hozzá kis francia kulcsot semmi olyan eszközt, amivel jobban oda lehetne rögzíteni . tényleg csak rátekertem.

Ma nagy lelkesen vágtam neki a városnak, ami nálunk felér egy helyi túrával, ha biciklizni akar az ember, nem is a hegy miatt, de még az alacsonyan fekvő területeken is, az út és a járda viszonya eléggé eltérő. Nos, hogy ne kerekítsem a szót, rohadt magas járdaszigetek vannak, és ahogy a bicikli hátsó kereke földet ér : jól neki vágódik az útnak , csattantam rendesen. Meg én is csattanok rendesen, ha ilyen pillanatban a nyeregben ülök, ami rendkívül fáj, a múlthéten sikerült egy olyan szakaszt kiválasztanom, hogy azt hittem a térdem soha többé nem les mozgás képes, de párnapon belül helyre rázkódott. Mikor ma haza érkeztem, és akarom levinni a biciklit a tárolóba látatom, ám hogy a sárvédő megint félre van csúszva. Csavar sehol. Pedig nem sokat mentem vele, teljesen szétrázkódott szerencsétlen. Úgy tűnik nagyobb csavar kell, megpróbálom még megmenteni, de valószínűleg venni kell egy újat. Vannak dolgok, amiket nem lehet örökké toldozni, foltozni. De az lenne a legjobb, ha szereznék egy terep biciklit, amivel túrázni is lehet, mert ez így elég fájdalmas városi közlekedés:)) , a bicikliről nem mondok le.